Jim Marshall, 1993

Igazi angol úr. Lassú, megfontolt, nagyon udvarias. Kis fadobozban hordja magánál szivarjait, de jobb híján a cigarettát sem veti meg. Neve nem csak a gitárosok között fogalom. Ma már inkább csak reprezentál. Amikor megtudtam, hogy ausztriai látogatása során interjút készít­hetek vele, első gondolatom az volt, nemigen fogok tudni tőle olyasmit kérdezni, amit ne tettek volna föl neki több tucatszor. Cége több mint harminc éve van a világ élvonalában. Az általa tervezett erősítők hangjukkal és külalakjukkal egyaránt etalonná váltak. Első kérdésem épp ez utóbbira vonatkozott.

- Amikor például egy Rolls Royce-ra nézünk, azonnal látszik, hogy azt a felső tízezer luxusigényeinek kielégítésére tervezték, ahol a tradicionális külalak szinte kötelező. Egy gitárerősítőnél azonban több okból is más a helyzet. Ennek ellenére a Marshall erősítők külalakja túlélte az évtizedek divatváltozásait és a belsejüket érintő technikai fejlesztéseket egyaránt. Mikor érezte először, hogy nem szabad változtatnia az erősítők külsején?

- Először tulajdonképpen nem gondoltuk, hogy ragaszkodnunk kellene a meglevő külalakhoz. Az első néhány évünk után az egyik igazgatóm odajött hozzám, és azt mondta, át kellene alakítanunk az erősítők megjelenését, mert az emberek változatosságot akarnak. Erre én megígértem neki, hogy gondolkodni fogok a dolgon. De akárhogy próbáltam valami mással előállni, sehogy sem támadt jobb ötletem, mint az eredeti külső. Amint rájöttem, hogy nem tudok jobbat kitalálni, az is világossá vált, hogy nem fogunk változtatni.

- A Marshall pedig időközben klasszikussá vált.

- Hát igen. Mindenki ezzel a külsővel szereti őket. Néhány évvel ezelőtt a tervezőmérnökeim javasolták, hogy gyártsunk más színekben is erősítőket. Rengeteg bajunk volt vele világszerte. A Marshall névről mindenkinek az arany szín jut eszébe, és egy fekete vagy más színű frontpanellel nem nagyon tudtak megbarátkozni.

- Egyszer egy svájci zenekarnál láttam egy piros erősítőt.

- Ilyet még ma is gyártunk korlátozott számban. Egyedi megrendeléseket tudunk kielégíteni néhány színben. Fehér színben készült például egy sorozat amerikai megrendelésre néhány évvel ezelőtt, pirosat Németországba szállítottunk. Minden legyártott színből őrzünk anyagot. Tehát, ha valaki megkeres bennünket, hogy sok évvel ezelőtt vett egy erősítőt valamilyen különleges színben, és akar belőle egy másikat, akkor ezt minden gond nélkül le tudjuk gyártani.

- Van valamilyen átgondolt koncepció a MIDI igen tartózkodó használata mögött a Marshall részéről?

- Ma már állandóan dolgozunk a MIDI-n. Néhány évvel ezelőtt egy tartós gazdasági visszaesés jeleit láttam magam körül. Ekkor úgy döntöttem, hogy ennek a recessziónak nem lesz szenvedő alanya a Marshall. Ez idő tájt éppen Ausztráliában voltam, és miután hazatértem, azonnal megnöveltem a fejlesztéssel és kutatással foglalkozó méknökök számát kettőről tizenkettőre, és félmillió fontot fordí­tottam a számítógép-vezérelt gyártás támogatására. Van a fejlesztőgárdánkban egy fiatalember, aki a főiskolán MIDI-t tanult. Még csak huszonhárom éves, és semmi más feladata nincs, mint hogy a MIDI-fejlesztéseinkkel foglalkozzon. Az ő munkáját dicséri a JMP 1-es előerősítőnk.

- Ha ideje engedi, sok zenét hallgat?

- Igen, stílusra való tekintet nélkül szinte mindent meghallgatok, amit jól játszanak, klasszikus zenétől a metalig. Vannak persze kedvenceim, akiket különösen szívesen hallgatok, mint például Gary Moore, Malmsteen vagy Steve Vai.

- Befolyásolja választását, hogy az illető milyen erősítőt használ?

- Á, dehogy. Például klasszikus zene hallgatásánál ilyen szempont fel sem merülhet. Bizonyos stílusokat azért gyakrabban teszek fel. Hendrixet, Les Pault vagy Gary Moore-t.

- Gyakran jár koncertekre?

- Mostanában nagyon sokat utazom, így kevesebb az időm, de azért, ha csak tehetem, igen.

- Volt a zenével korábban is kapcsolata?

- Igen, a harmincas években kezdtem zenekarokban játszani, énekesként kezdtem. Később a háború miatt a zenekar dobos nélkül maradt, így át kellett térnem dobra, aztán ennél a hangszernél maradtam, én voltam Mitch Mitchell, Hendrix dobosának tanára is.

- Ezt nem túl sokan tudhatják Magyarországon.

- Pedig így igaz.

(...)

- Az angliai gyár sok beszállítót alkalmaz?

- Nem, a beszállítók számát mindig igyekeztünk a lehető legalacsonyab­ban tartani. Vannak olyan területek, ahol kénytelenek vagyunk beszállítókkal dolgoztatni, mert túl költséges lenne mindent magunknak csinálni. Ilyen terület például a hangszórók, csövek, ellenállások gyártása. A mérnöki munka viszont kizárólag házon belül történik, a kezdettől fogva.

- Köszönöm a beszélgetést. Búcsúzóul megkérhetem, hogy adjon egy autogramot a ZM számára?

- Természetesen.

A papírra nézve nem állhatok meg még egy kérdést.

- Miből tervezték a Marshall logót?

- Az én aláírásomból -mosolyodik el .

(Zenész magazin, 1993.04.)