Deep Forest, 1996

Eric Mouquet, Michel Sanchez
Budapest, Hotel Hilton

A francia szerzőpáros legutóbbi, Boheme című albumáról sokat hallhattunk már, elsősorban magyar vonatkozásaira való tekintettel, hiszen a lemezen több olyan, népzenei archívumból vett dalt is felhasználtak, amely Magyarországról származik. Ráadásul Sebestyén Márta volt az egyetlen olyan előadó, akit a felvételek idejére is stúdióba hívtak. Bár azt nem lehet mondani, hogy a lemez sikertelen volt Magyarországon, de szinte természetes volt, hogy megjelentek a mindent jobban tudó "megfejtők", akik elmagyarázták, hogy miért nem jó a Deep Forest. A zeneipar legnagyobb szakmai elismerését jelentő Grammy díj azonban, amelyet a Deep Forest a world music kategóriában kapott meg a Boheme albumért, talán az okoskodókat is elgondolkoztatta korábbi álláspontjuk felől.

-Honnan jött az ötlet, hogy két albumot is készítsetek különböző népzenék felhasználásával?

Michel: -Ez egy nagyon régi történet, mert a népzene iránt már tizenhét éves korom óta érdeklődöm. Konzervatóriumba jártam, és egyfajta vakáció volt számomra a különféle népzenék megismerése, mert annyira más volt, mint az, amit akkoriban az iskolában klasszikus zenészként tanultam. Afrikai zenével kezdtem, aztán jöttek a indiai és más keleti zenék, szóval lett egy csomó régi lemezem és egy nap találtam egy "Édes altató" című dalt, ami egy altatódal volt, minden zenei kíséret nélkül. Szóval, csak a magam örömére elkezdtem csinálni hozzá egy hangszeres kíséretet a szintetizátoromon, de ezt még tényleg csak szórakozásból, a magam számára. Ez talán hat éve történhetett. Aztán

meghívtam Ericet, akit már régóta ismertem, mindketten Észak-Franciaországban, Lille-ben lakunk, ugyanazokban a stúdiókban dolgoztunk. Tehát, lejátszottam neki a hangszerelést, amit csináltam,

amire ő azt mondta, hogy hihetetlen, nagyon újszerű és hogy tovább kellene folytatnom ezt a munkát. Ezen elgondolkoztam egy pár napot, majd fölhívtam és azt ajánlottam , hogyha akarja, akkor dolgozhatnánk együtt rajta. Hát ez volt a Deep Forest kezdete.

-A zenétek egyik fő érdekessége, hogy a legújabb és legdivatosabb stílusokat is felhasználjátok. A hangszerelésekre nagy hatással van az elektronikus zene, a techno és sok más, ami nagyon meglepő képzett klasszikus zenészeknél, akik szeretik a népzenét. Az ilyenek általában nem szeretik a technot vagy a dance-et. Hogyan kezdődött a kapcsolat ezekkel a műfajokkal?

Michel: -Eric meg én egyszerűen nagyon kíváncsiak vagyunk mindenre. Az volt az ötletünk lényege, hogy megtartsuk a szólóénekek gyökerét, hagyjuk a szólóénekest úgy énekelni, ahogy csak akar, és egy új környezetet teremtsünk köré. Azt hiszem, a techno elemek onnan erednek, hogy Belgiumban vagy Angliában járva mindig elmegyünk a különböző underground klubokba.

-A dalok többségének nincs zenei kísérete az eredeti felvételeken, tehát meg kellett harmonizálnotok őket. Mi volt a munkamódszeretek?

Michel: -Először is nagyon válogatósak vagyunk a szólóénekek terén, a legérzelemgazdagabb dalokból választunk, aztán rengeteget dolgozunk a harmonizáláson. Általában én is megcsinálom a magam változatát, Eric is a magáét, aztán összehasonlítjuk a kettőt, kiválasztjuk a legjobb ötleteket és ezek felhasználásával együtt fejezzük be a dalt. Az az alapállásunk, hogy bármi is legyen a kíséret, ne változtassuk meg a dal lelkét.

-Hogyan találkoztatok Mártával?

Michel: -Mártával először egy Erdélyi Dalok című válogatás lemezen találkoztunk. Amikor meghallottuk a hagját, hihetetlenül felvillanyozott minket, úgyhogy mindenképpen találkozni akartunk vele. Ezért megkerestük a kiadót és elküldtük Mártának a Marta's Song demóváltozatát, amire azt mondta, hogy "jó a demó, bár kicsit furcsa volt így viszonthallani a hangomat, de azért tetszik, amit csináltatok, úgyhogy hajlandó vagyok veletek dolgozni". Igy aztán meghívtuk Mártát magunkhoz a stúdióba és felvettünk vele egy csomó tradícionális dalt.

-Azt mondtátok, hogy mielőtt valójában találkoztatok Mártával, már annyit hallottátok a hangját, hogy az első találkozás olyan volt, mintha egy régi barátot látnátok viszont. Mi volt az első benyomásotok: olyan volt, amilyennek képzeltétek, vagy más?

Michel: -Hát, nehéz erről beszélni... Azt hiszem bele tudnék szeretni Mártába, de erről ne szólj senkinek...

Eric: -Amikor első alkalommal kimentem Márta elé a repülőtérre, hogy találkozzak egy lánnyal, akit nem is ismerek, megláttam, ő rámnézett és egyből tudtam, hogy csak ő lehet az. A stúdióba menet elkezdtünk beszélgetni az autómban, és már akkor úgy éreztem, hogy egy nagyon erős személyiség, aki képes a sorsát irányítani. Emlékszem, az első nap hármasban, Michellel nem dolgoztunk, csak beszélgettünk az életről, meglátogattuk a várost, szóval tényleg olyan volt, mint egy barát. Aztán amikor elkezdtünk zenélni, természetesen megismertük a hangját, és nagyra értékeltük a virtuozitását. Kapásból el tud énekelni tíz-húsz

dalt és el tudja magyarázni az összes kis dallamvariációt, szóval egy igazi szakértő és nagyon fiatal. Nagyszerű dolog egy ilyen nagy tapasztalatú és tudású zenészt látni, aki sokoldalú és tehetséges, egyszóval ez a lány tökéletes...

-Hallottam néhány magyar zenész véleményét erről az albumról, akik valami olyasmit mondtak, hogy ez az anyag nem hiteles, mert olyan dolgokat kevertetek össze, amelyeknek semmi közük egymáshoz. Van valami hozzáfűznivalótok ehhez a bírálathoz?

Eric: -Néha találkozunk olyanokkal, akik nem nyitottak az új stílusok felé. Ez egyáltalán nem csak magyar zenészekre jellemző, voltak zenészek, akik nem képesek elképzelni a jazzt a rockkal keverve, vagy rockzenét franciául. Számukra minden zenei stílusnak megvan a maga gettója, de szerencsére nem ők vannak többségben és minden jó zenész, akivel találkoztunk kész volt az új élményekre. Mondok egy példát: nyáron meghívást kaptunk a Recording Weekre Bath-ba. Ez egy egyhetes zenei felvétel, amit Peter Gabriel szervez. Meghív száz zenészt a világ minden tájáról és minden zenész hozza a saját hangszerét és a saját kultúráját. Láthatsz afrikai zenészt talking drumon játszani, akihez beszáll egy izlandi hegedűs és egy indiai tablás. Az egész olyan, mint egy varázslat, mert mindenki kommunikál a saját zenéje által, és a végeredmény mesés. Persze, hogy semmi közös nincs Izland és India között, a zenét kivéve. Mi pontosan ugyanezt csináltuk a Deep Foresttel. Nagyszerű például, amikor egy mongol kórust egy lengyel énekszólam alá teszünk, mert semmi közös nincs bennük, de ugyanakkor olyan remekül illenek egymáshoz. Próbáld csak ki, hogy egy barátodnak egy este lejátszod a mongol kórus CD-jét. Tíz perc múlva, vagy még hamarabb azt fogod látni, hogy kicseréli a CD-t, mert nem képes végighallgatni azt a fajta zenét. Természetesen, Michel és én szeretjük a vegytiszta, tradícionális zenét is, de az embereknek csak egy elenyésző része élvezi az ilyet. Mi megpróbáljuk ezeket a zenéket ébren tartani, sok emberrel megismertetni és felkelteni az érdeklődésüket az egész világ kultúrája iránt, nem csak annak egy része iránt. És van még valami, amit szeretnék elmondani azoknak, akik olyan szigorúak a stílushatárok dolgában. Sohasem jó tól merev elképzelésekhez ragaszkodni, mindnyájan tudjuk, mi az eredménye annak, ha valamit túl tisztára akarunk tenyészteni és a természetben ha összekeversz valamit, mindig valami jobb a végeredmény. A keveredéssel alkothatsz valamit. A Deep Forest nem ad mindenre megoldást, de egy megoldás a sok közül és sokféle zenész sokféle megoldással alkothat. Hát, ez a hosszú válaszom a rövid kérdésedre.

-Van valami jövőbeli tervetek Mártával?

Eric: -Első tervünk, hogy színpadra léphessünk, mert szeretnénk a Bohéme anyagát színpadra vinni igazi zenészekkel, már próbálunk rá. Ez az egyik tervünk 1996-ra. A többit nem tudom. Ha Márta akar velünk játszani, akkor azt örömmel vesszük.

-Tehát a dolog nem rajtatok múlik, hanem rajta?

Eric:: -Igen.

-Van valamilyen visszajelzésetek arról, hogy milyen hatással volt a Boheme album a zenésztársadalomra?

Eric: -Gyakran láthatjuk, hogy sokan etalonnak tekintik a Deep Forestet. Néha talán túlságosan is, mivel nem egyszer szinte ráismerünk a saját számainkra. Ha tehát az a kérdés, hogy hány "Deep Forest" van a világon, akkor azt mondhatom, hogy elég sok.

-Min dolgoztatok a Boheme album óta?

Eric: -Peter Gabriellel közösen csináltunk egy filmzenét, amelyről CD is megjelent és már elkezdtük az új albumunkat is, amelynek témáját egyelőre nem árulhatom el, szerintem meglepetésként fog hatni.

-Már régebben szó volt egy tervbe vett élő turnéról. Hogyan álltok ezzel?

Eric: -Nemrég tartottunk Franciaországban egy bemutatót a kiadónk vezetői számára, hogy bebizonyítsuk: ez a zene élőben is lejátszható. Kicsit olyan volt az egész, mint egy vizsga. Lenn ült néhány fontos ember, a színpadon meg egy tizenegy tagú zenekar. Elég nagy volt a tét, mivel azzal kértem pénzt a kiadótól a zenekar finanszírozására, hogy egy hónap múlva bebizonyítjuk nekik: nem volt kidobott pénz, amit a próbákra adtak. Szerencsére a dolog remekül sikerült és teljesen meggyőztük őket arról, hogy ez az elektronikus zene élőben is élvezhetővé tehető, így mostanra bizonyossá vált az élő turné, amelyet a nyáron kezdünk és remélhetőleg eljutunk vele Magyarországra is.

(rádióinterjú, 1996)