Ian Gillan - Deep Purple, 2005

Eredeti felállásban 1968-ban, még „Roundabout" néven hallhattunk róluk, majd néhány személycserét követően a nevüket Deep Purple-ra változtatták. Azóta a klasszikus angolszász rock egyik intézményévé váltak és eladtak több, mint 125 millió lemezt. Az októberben megjelenő új CD-jük, a „Rapture Of The Deep" apropóján beszélgettem Ian Gillannel, a zenekar énekesével.

- Akik hallották az új nagylemezt, azok azt mondják róla, hogy abszolút telitalálat, ez a legjobb, a lehető és a létező legjobb ami eddig készült. Te mit gondolsz az új albumról, milyennek találod?

- Az egész élő és spontán, nem hasonlítható semelyik lemezhez, amit korábban csináltunk.

- Mitől lett ez más, mint az eddigiek, mi volt a stratégiátok?

- Először is amikor a stúdióba mentünk, még fogalmunk sem volt róla, hogy mit fogunk csinálni, tehát nem volt semmilyen átgondolt stratégiánk. Épp csak befejeztünk egy 38 országot érintő, 18 hónapos koncert sorozatot, a „Bananas" világturnét, amelyet milliók hallottak. Az albumot a producer, Michael Bradford Los Angeles-i stúdiójában írtuk meg, és ugyanott is vettük fel, nagyszerű légkörben. Az egész amolyan pénteki buli hangulatban készült. Kávézgatás közben beszélgettünk a foci eredményekről, vicceket meséltünk, majd improvizálni kezdtünk. Az egész banda annyira együtt van, olyan jól játszik mindenki és annyira jól érezzük egymást, hogy nem is kellett más, mint hagyni, hogy menjenek a dolgok maguktól és mégis olyan lett a felvétel, mintha előre megírt forgatókönyv szerint készült volna. Ez adta a dalok jam session érzetét. Csak játszottunk, mindannyian a saját megérzéseinkre hagyatkoztunk és tettük a dolgunkat napi hat órában, három héten keresztül. Minden nap jött valami új ötlet, ami kiegészítette a már meglévő anyagot és része lett az egésznek, miközben megpróbáltuk a lehető legjobbat kihozni magunkból. Az eredmény a lemezen hallható 12 dal lett.

- Ezek szerint a dalokat nem a turné alatt írtátok?

- Nem. Minden nap írtam, de csak témákról, érzésekről. Általában nem írok szöveget, ameddig nem vagyok stúdióban, csak feljegyzem azokat az élményeimet, amelyek megérintenek –mérgessé, vagy szomorúvá tesznek, meghatnak, vagy egyszerűen csak leírom amit érdekesnek találok. A jegyzeteimet aztán a stúdióban használtuk fel.

- És utána?

- Ezek után már csak az utómunkálatok maradtak és amit nagyon fontosnak tartok, a cím kiválasztása. Rengeteg ötlet merült fel, és végül a „Rapture Of The Deep" mellett döntöttünk. Jó választásnak tűnik; rengeteg ötletet indított el bennem. A billentyűs Don Airey-nak ez volt a második felvétele volt a bandával és most sokkal magabiztosabb volt, így az általa hozzáadott érték is több volt. Szerintem aki magabiztos az nyugodtabb és aki nyugodt, az jobban is játszik. A ritmusszekciónk fantasztikusan játszott, az egész nagyon életteli és természetes. Például minden számnak megvan a vége, sehol sincs fade-out. Egyelőre úgy látom, hogy nagyon pozitív a visszhang, például egy múlt heti fesziválon Düsseldorfban is, ahol játszottunk néhány dalt az albumról.

- Mikor írtátok alá a szerződést a Edel Records-val?

- Néhány hónappal ezelőtt, maximum három hónapja.

- Ekkor már készen voltatok az egész albummal?

- Nem, még akkor írtuk alá a megállapodást, amikor még a stúdió felvételek készültek.

- Miért pont az Edel Recordsszal szerződtetek? Nem kaptatok negatív kritikát amiatt, hogy a brit zene egy olyan nemzeti intézménye, mint a Deep Purple egy német céggel szerződik és nem egy jól ismert brit kiadóval?

- Olyan kiadót kerestünk, aki tökéletesen érti, hogy a Deep Purple miről szól, és habár vannak Angliában jó kiadók, egyik sem igazán értett bennünket.

- Nehéz elhinni, hogy van olyan szereplő a lemeziparban, aki nincs tisztában azzal, hogy a Deep Purple miről szól és ne látná a zenekarban az üzleti lehetőséget.

- Pedig elhiheted, van néhány ember ebben az üzletágban, aki nem érti, hogy az együttes miről szól. Az Edel független, minden szükséges szakmai és technikai háttérrel rendelkeznek egy helyen. Ez a váltás jó döntés volt. Az EMI-tól mindenesetre nagyon sietve távoztunk. Az a helyzet, hogy a nagy kiadók saját maguknak köszönhetik a zeneipar válságát. Emlékszem, hogy annak idején, amikor az internetes letöltés kezdett divatba jönni, mi is és több más meghatározó, nagy repertoárral rendelkező zenekar azonnal mondtuk, hogy ebbe az irányba kellene elmozdulni, de nem hallgattak meg minket. Azon a szinten, ahol a zenészek napi munkáját segítők dolgoznak, többnyire rugalmas, lelkes és kreatív emberekkel találkozunk, de az öltönyös csúcsvezetőknél nagyon nagy baj van. A leginkább az az elszomorító az egész szituációban, hogy semmi mást nem akarnak, mint a katalógust árulni és a 18 éveseknek, vagy a még fiatalabbaknak új produkciókat kreálni.

- Mikor játszotok ismét nálunk?

- Az előző világturnénk 18 hónapos volt, a következő körülbelül 2 év lesz. Biztosan ismét érintjük Magyarországot is, bár pontos dátumot még nem tudok mondani.

- Legutóbbi ittlétetek kimagaslóan pozitív visszhangot kapott, mind a szakmai körök, mind a rajongók részéről. Mindenki azt mondta, hogy a banda fantasztikus volt.

- Ezt örömmel hallom. Őszintén szólva mindannyian folyamatosan keményen dolgozunk annak érdekében, hogy az eredmény a lehető legjobb legyen, gyakran napi hat órán keresztül gyakorlunk, még akkor is, ha koncertezünk. Természetesen a sikerhez elengedhetetlenül hozzá tartozik az is, hogy a banda jól tud együttműködni, ha valamelyikünk elindul egy irányba, akkor a többiek képesek követni és élvezzük az improvizáció kihívásait. A csapatmunka remekül működik, mindanyian élvezzük a közös munkát. Örülök, hogy nem eredménytelenül tevékenykedünk.

- Hogy befolyásolják a technológiai újdonságok a munkátokat? Tisztában vagy a számítástechnika- és az elektronikai ipar újításaival?

- Annak ellenére, hogy a mi műfajunk nem tipikusan kompjúter-zene, természetesen mi is használunk számítógépeket és különböző elektronikákat a felvételek során, hiszen már régóta nem szalagra rögzítünk. Ez különben egy érdekes dolog. Nemrég beszélgettem valakivel, aki azzal érvelt a számítógépek ellen, hogy a bakelit sokkal jobban hangzik, mint a CD. Én azt válaszoltam neki, hogy szerintem nem a hordozótól függ a hangzás, hanem a fevételnek a módjától. Gondoljuk csak végig, hogy a bakelit korában a zenészek tudták mit kell játszaniuk és egy időben, egy helyen együtt zenéltek élőben, míg manapság egymásra rakják a különböző hangsávokat. Így a „zene" előállítói manapság nem is a zenészek. (Sajnos.) Mi ma is ugyanúgy készítjük a felvételeket, mint régen, a bakelit korában, még mindig úgy játszunk, élőben, mint akkor, de maitechnológiát használunk. A mikrofonok, amiket használunk viszont 40 évesek, mert már nem gyártanak olyan mikrofonokat, mint akkoriban. Tehát használjuk az új technológiákat, de ugyanúgy játszunk, mint régen. A szalag használatának vannak korlátai, amik a számítógépek alkalmazásával megszűntek. Ezzel egyidejűleg lett teljes a szabadság.

- Otthoni is készítesz felvételeket, vagy inkább csak vázlatokat csinálsz?

- Természetesen mindannyiunknak van otthon számítógépe és időnként „játszadozunk", összerakunk rajta zenét, de ettől függetlenül készítünk hagyományos vázlatokat.

- Az otthoni vázlatokat, vagy felvételeket fel is használjátok a stúdióban, vagy a lemezen?

- Nem, a lemezen csak a stúdióban készült felvételek hallhatóak.

- Soha nem használtok olyan felvételeket, amiket az valamelyikőtök otthon kitalált és feljátszott, vagy a számítógépen készített?

- Ez nem a számítógépes munkáról szól, vagy az egyénről, hanem arról, hogy együtt kezdünk el valamit csinálni. Úgy is mondhatnám, hogy mindenki egy fehér lappal jön a stúdióba, amit együtt rajzolunk tele. A zenénk prekoncepció és szöveg nélkül készül, ahogy elkezdünk improvizálni.

- Azt hiszem, énekesként te különösen nehéz helyzetben vagy, hiszen a többieknek vannak hangszerei, amelyek idővel akár csak szebben szólnak. Mit csinálsz a hangod érdekében, hogy tartod karban?

- Egyátalán semmit. Teljesen normális, természetes életet élek és minden megvan, ami korábban is , beleértve a hangterjedelmet is. Sőt, ami a hangszínt illeti, szerintem ma jobban szól, int korábban bármikor. Minden este énekelek, de ennyi, nem csinálok semmilyen speciális gyakorlatot.

- És nem volt soha semmilyen problémád a hangoddal?

- Nem, soha. A legnagyobb gond eddig az volt, ha megfáztam, mert akkor nehezebb kontrollálni a hangot, de 43 év alatt mindössze kétszer kellett lemondanom koncertet. Egy hét alatt az is elmúlt, jól érzem magam és a hangom összehasonlíthatatlanul jobb, mint valaha.

(Zenész magazin, 2005)