fb-logo-black

journalism-DSC03590-2

Zenész interjúk

Aerosmithtől Zawinulig

Újságíróként több, mint tizenöt éven át készítettem interjúkat a legkülönfélébb műfajokból ismert külföldi zenészekkel az írott és elektronikus média számára. A beszélgetések nagyrészt a Zenész magazinban, a Blikkben, a Petőfi Rádióban és egy műsorgyártó vállalkozásunk jóvoltából rengeteg helyi rádióban jelentek meg, többnyire a 90-es években. Annak ellenére, hogy a visszajelzések szerint az interjú alanyok és a közönség is szerette ezeket beszélgetéseket, az elhatalmasodó időhiány miatt egyre ritkábban tudtam velük foglalkozni.

Bővebben...

Blaze Bayley - Iron Maiden, 1995


Régi ismerősként visszatárő Iron Maiden új énekese Blaze Bayley először járt Magyarországon a zenekar tagjaként. Beszélgetésünk a Petőfi Csarnokban teltház előtt adott koncertet megelőzően készült.

ZM95-10 Blaze Bayley2- Azt olvastam a legutóbbi lemeze­tekről, az X-Factorról, hogy összesen 115 percnyi anyagot vettetek fel. Van valami tervetek a lemezre nem került számokkal?

- Igen, úgynevezett „B oldalakként" fogjuk felhasználni őket, különböző single-eken. Ha lett volna elég helyünk, mindegyiket feltettük volna a lemezre, mert mindegyik elég jól sikerült.

- Amennyire a zenekar többi tagjával ké­szült interjúból meg tudom ítélni, nagyon örülnek, hogy tagja lettál a Maidennek. Te is úgy érzed, hogy egyenlő tagja vagy a ze­nekarnak, vagy más véleményed van a dologról?

- A lemezre a szövegeknek körülbelül felét -négy vagy öt dalét- én írtam, és közreműködtem az énekszólamok megalkotásánál is. Élőben pedig, azt hiszem, pont annyi hibát követek el, mint a többiek, úgyhogy talán egyenlőek vagyunk.

- Így volt ez mindjárt a kezdetekkor is? Úgy értem, nem voltál kissé megilletődve, amikor beléptél a zenekarba, miáltal tagja lettél egy nagyon elismert és híres bandának?

- Valóban elég ideges voltam. Nagyon nagy váltás volt. Természetesen játszottam más zenekarban, csináltam öt lemezt meg minden, de nem egy olyan nemzetközileg ismert együttessel, mint a Maiden. Ideges voltam, hogy az ötleteim megfelelnek-e majd a zenekar elképzeléseinek, beválik-e az együttműködés, kijövünk-e egymással és így tovább... De minden nagyszerűen sikerült, és amint a stúdióban munkához láttunk, számokat írtunk, és próbálni kezdtünk, minden nagyon simán ment. Azt hiszem, a legfontosabb a zene volt, mindnyájan szeretjük ezt a fajta zenét, ezért vagyunk a zenekarban, ezt szeretjük játszani, és ez segít abban is, hogy jól kijöjjünk egymással.

- Segítettek a többiek?

- Oh, igen a zenekarban mindenki jófej és kitűnő zenészek, igazán magabiztosak, sok mindenen átsegítettek, és elmondhatom, hogy valószínűleg énekesként és zenészként az elmúlt másfél évben többet fejlődtem, mint azelőtt tíz év alatt.

- Hogyan fogadták az X-Factort Angliá­ban?

- Nem tudom, mert nem voltam Angliában, amióta megjelent. Néhány kritika oké volt, de amúgy nem igazán érdekelnek a kritikák. Szerintem attól, hogy valaki kap ingyen egy lemezt, nincs feljogosítva arra, hogy véleményt mondjon róla. Számomra azoknak a véleménye számít, akik veszik a fáradságot, hogy eljöjjenek és megnézzék a zenekart. Szóval, nem sokat törődöm azzal, mit gondolnak az újságírók, jobban érdekel, hogy a rajongóink mit szólnak hozzánk. A régi rajon­gók is és azok is, akik csak most szerették meg a Maident, eddig egyaránt nagyon jól fo­adták, az új lemezt. A Maiden nem különösebben divatos mostanában, sok újságíró, főleg Nagy-Britanniában, szeret inkább isme­retlen zenekarokat felfedezni, és nem érdeklik őket azok a zenekarok, amelyek már felszí­nen vannak egy ideje, mindegy, hogy jók vagy sem, nem vesznek róluk tudomást.

- Hallgatsz másfajta zenét is?

- Nagyon sokféle zenét hallgatok, például sok klasszikust.

- Milyen korszakból?

- Mindenfélét, olyan szerzőket, mint Csajkovszkij, Beethoven, Mozart, Vivaldi, amihez éppen hangulatom van. Nagyon élvezek egyes kórusműveket is.

- A számok megírásakor mindenki beleviheti az ötleteit a maga hangszerén, vagy ha mondjuk valamelyikőtök kitalál egy számot, és csinál hozzá egy dobalapot, akkor azt Nickónak meg kell tanulnia?

- Ez mindig a számtól függ, attól, hogyan írták meg. Előfordul, hogy mire Steve a pró­bára lehozza, már egy nagyon határozott elképzelés van mögötte, néha pedig hajlékonyabbak a dolgok, és mindenki többet tehet bele. Tehát nincs egy merev módszerünk, és éppen ez a szép benne.

- Mennyire kötött a programotok? Mennyi zenei szabadságotok van a színpadon?

- Őszintén szólva a turnénak ebben a szakaszában nagyon oda kell figyelnünk, hogy mind az öten hibátlanul lejátsszuk a műsort, és ez éppen elég nehéz.

- Melyik városban élsz?

- Birminghamben.

- Nem sokkal nehezebb egy zenekarnak anélkül érvényesülni, hogy Londonba költözne?

- Birminghamben elég jó a helyzet, mert az ország közepén van, az úthálózat központjában, Londontól csak néhány órára. Szerintem jobb is, ha nem laksz Londonban, persze oda kell menni, mert ott a zeneipar központ­ja, játszani is kell, de ez egyáltalán nem jelenti, hogy oda is kellene költözni.

(Zenész magazin, 1995.10.)