Aerosmith, 1996

Joey Kramer, Brad Whitford, Tom Hamilton

-Érdekelne, hogy a pályátok kezdetén, amikor együtt kezdtetek zenélni és fogalmatok sem volt róla, hogy ez az egész hova fog vezetni, volt-e valamilyen tervetek vagy stratégiátok arra vonatkozóan, hogy hogyan legyetek sikeresek vagy csak egyszerűen megragadtatok minden adandó lehetőséget?

Tom- Nekem, és azt hiszem mindnyájunknak kezdettől fogva az volt a szándékunk, hogy sikeresek legyünk, emlékszem a kifejezésre, hogy "megcsinálni". Személy szerint nekem sosem volt kétségem afelől, hogy sikerülni fog. lehet, hogy naiv voltam, vagy talán okos. Tudtuk, hogy ha nem csak otthon akarunk gitározgatni, hanem ezt akarjuk csinálni életünk hátralévő részében, akkor meg kell tudnunk élni belőle, úgyhogy keményen dolgoztunk, hogy a várt lemezszerződést megszerezzük.

Joey- Volt hitünk, haver. És tettünk is érte. Tudtuk, hogy mit akarunk és sosem gondoltunk arra, hogy miért ne sikerülne, mindig az járt az eszünkben, hogy hogyan mehetnénk előre.

-Szóval konkrét terveitek voltak.

Tom- Az volt a stratégiánk, hogy olyan koncerteket vállaljunk, amelyek időt hagytak számunkra, hogy próbálhassunk, ezért nagyon ritkán játszottunk klubokban, mert ha egy héten öt napon át öt kört játszol esténként, akkor a napjaid el is teltek, csak lézengsz arra várva, hogy este játszhass, és nincs időd arra, hogy leülj a gitároddal, kibámulj az ablakon és hagyd, hogy a dolgok eszedbe jussanak.

-Előfordult, hogy valaki cserbenhagyott benneteket, akitől segítséget reméltetek a pályátokon?

Tom- Á, neeem...Végig, egész pályánk során azokról, akik nagy ígéretekkel jöttek, mindig kiderült, hogy csak azt tudják, hogyan kell beszélni. És néhányan, akik tényleg sokat tettek értünk, később hagytak cserben minket, tudod, korábbi menedzserek, meg ilyenek...

-Mi a véleményetek arról az irányzatról, hogy az új zenekarokat gyakran úgy használják fel a zeneipar irányítói, hogy azok az első sikeres lemez után még csinálnak egy másodikat, aztán eltüntetik őket a süllyesztőben?

Joey- Mert emögött egy újfajta gondolkodásmód áll, azaz nem érdekli őket, hogy energiákat fektessenek új produkciók hosszú távú felfuttatásába, inkább az eldobható dolgokat kedvelik.

Tom- Hallottál pl. a Rushról? Nagyon érdekes lemezeket csinálnak, amiket az egész országban játszanak a rádiók, de senki nem veszi meg őket. Nem azért mert nem elég jók a lemezek, hanem mert valami nem stimmel a promócióval. Az első lépés az, hogy megcsináld a legjobb lemezt, amit csak tudsz, de aztán ki kell állnod és azt tenned, amit mi is teszünk épp most: el kell mondanod az embereknek, hogy a lemez létezik. Mi nagyon szerencsések vagyunk, mert jó a kapcsolatunk az MTV-vel, de van néhány barátunk, akik jó lemezeket csináltak, de nem készült hozzájuk videó és a lemez egyszerűen meghalt, senki sem tudta, hogy egyáltalán létezett és ez elég lehangoló, mert a lemez jó és tudom, hogy ha az emberek hallanák, akkor tetszene nekik, de ez csak egy dolog. Szerintem a kérdésedben inkább azokra a zenekarokra gondoltál, amelyeknek sikerük volt, megcsináltak egy jó lemezt, aztán eltűntek. Ez többnyire azért esik meg, mert valami baj történik a zenekarral. Látom, hogy nagyon szkeptikus vagy, de ha egy zenekar képes egy jó lemezt csinálni, miért ne akarnák az emberek a következőt is hallani?

Joey- Tudod, ez egy más helyzet, amiről sokan megfeledkeznek. Amikor fiatalok voltunk, ahogy Tom is mondta, ott volt előttünk a cél, hogy sikeresek legyünk és hosszú évekig minden energiánkat az első lemezre szánhattuk. Aztán, amikor befut az ember, akkor a következő lemezt sokkal rövidebb idő alatt kell megcsinálnia, ami nagyon nehéz. Egy zenekar életében a második lemez egy fontos mérföldkő.

Tom- És itt lép be a képbe az ipar, mert az első, sikeres lemez után elkészül a második, ami nem megy olyan jól, és ekkor a kiadó azt mondja, hogy véged, így nincs lehetőséged a harmadik lemezre, ami esetleg pont olyan jó lenne, mint az első. Ez egy komoly probléma, amelyre egy megoldás van: legyen legalább két lemeznyi erős anyagod, mielőtt egyáltalán aláírsz egy lemezszerződést.

Joey- Ma nagyon más az, ahogy egy zenekar sikeressé válhat, szemben azokkal az időkkel, amikor pl. mi kezdtük. És a legnagyobb hatalom, ami e különbséget okozza, az MTV, mert ha egy zenekar nem felel meg az MTV-n, akkor nincs esélye. Ennek megvannak az előnyei és a hátrányai is. Régen, ha csináltál valamit, akkor azt játszották a rádiók és ha megkérdeztél öt-hat srácot, hogy mit jelent számukra a dal, akkor lehet, hogy öt-hat különböző választ kaptál. Ma, az MTV-t nézve látod a dalt, "itt van, ezt jelenti", ami vagy tetszik, vagy nem, de elvették a fantáziálás, a képzelőerő lehetőségeit.

-Használtok füldugót játék közben?

Tom- Igen.

-Mindegyikőtök?

Tom- Igen.

-Mióta?

Joey- Amióta...

-Amióta először megijedtél, hogy...

Joey- Igen.

Tom- Amióta rájöttem, hogy ezt fogom csinálni életem hátralevő részében.

Joey- A legutóbbi öt-hat évben biztosan. Évekig minden hallásvédelem nélkül játszottam és ennek elszenvedtem a következményeit.

-És most javult a helyzet?

Joey- Hogy javult-e? Azt nem mondhatnám, de nem romlott.

Tom- Kétféle károsodás van. Az egyik, hogy nem hallasz olyan jól, mint korábban, de ennél gyakoribb a fülzúgás. Az egyik leggyakoribb dolog, amire sok zenész panaszkodik, hogy állandóan cseng a füle és ez akár végleges állapot is lehet. Esetleg javulhat, ha nem zenélsz, de kinek van kedve hónapokig nem játszani? Szóval azt hiszem, ma már a legtöbb zenekar használ valamilyen hallásvédelmet. Ugyan nem mindenki ismeri be, mert sokkal romantikusabbnak látszik, hogy a csupasz füleddel nekifeszülj az erősítődnek. Tudod mit? A pályánk első felében ez így jól is volt. De tudod, ez egy nagyon jó életforma, szeretem csinálni és nem akarok pályát változtatni, csak mert rohadtul cseng a fülem és nem hallok.

-Emlékszem az első pesti sajtókonferenciátokra, ahol mindnyájan nagyon kedvesek és türelmesek voltatok, még a leghülyébb kérdésekre is megpróbáltátok a lehető legértelmesebb választ adni. Nehéz volt kifejleszteni magatokban azt a képességet, hogy minden körülmények között megőrizzétek a türelmeteket? Egy nagyon ostoba kérdésre sokkal egyszerűbb lenne azt felelni, hogy kérem a következőt...

Tom- Ez csak a tapasztaltságból ered... Különben is, itt egy új helyre érkezve nem akartunk bunkók lenni és azt mondani valakinek a kérdésére, hogy menjen a francba, mert lehet, hogy a kérdés hülye és mi már ezerszer megválaszoltuk, de ha az emberek mégis ezt teszik fel, akkor biztos azért van, mert tudni akarják a választ.

(rádióinterjú, 1996)