Gary Husband, 1996

Aki ott volt a tavalyi Billy Cobham koncerten a Kongresszusi Központban és valamennyire jártas a dobosok világában, az bizonyára nagy meglepetéssel fogadta, hogy a világ egyik legismertebb dobosának zenekarában egy másik, szintén nagyhírű és sikeres dobos is közreműködik. A meglepetést csak fokozta, hogy főleg billentyűsként. Gary Husband dobolását sokkal többen ismerik, mint gondolnánk, hiszen aki hallott már Level 42, Gary Moore vagy Alan Holdsworth felvételt, annak jó esélye van, hogy a felsoroltak valamelyikén Gary Husbandet hallotta. A billentyűzésről talán kevesebbet hallhattunk, de a koncert utáni beszélgetésünk során erről is kiderült egy-két meglepetés, hiszen a halkszavú, magának való Garyről kiderült, hogy valójában nagyon közvetlen és közlékeny.

-Dobosként sokkal ismertebb vagy, mint billentyűsként, a Billy Cobham zenekarban mégis főleg billentyűztél, ráadásul a billentyűszólókat is nagyobb részben te játszottad. Mi volt a zenekarba kerülésed története?

-Németországban, Koblenzben egy dobshown ismerkedtem meg Billyvel, akivel nagyon jót beszélgettünk, majd levelezni kezdtünk, így nagyjából folyamatos kapcsolatban maradtunk. Aztán Billy egyszercsak előállt a közös játék ötletével, ami természetesen nagy megtiszteltetés volt.

-Ezzel együtt nagy meglepetés volt billentyűsként színpadon látni. Melyik volt előbb: a dobolás vagy billentyűzés?

-Tíz évesen kezdtem zongorázni, a dob csak később jött. Klasszikus zongoristaként egy kisebb piacon kellett volna nagyobb versennyel szembenéznem, ezért az ilyen irányú terveimről letettem, de azt is tudtam, hogy előbb-utóbb visszatérek a billentyűzéshez.

-Billy azt mondta rólad, hogy szerinte legalább olyan ismert lehetnél többhangszeres zenészként, mint a legismertebbek, mondjuk Jack DeJohnette vagy Marcus Miller.

-Igazából nekem mindig egyformán fontos volt a dob és a zongora, csak a munkáim során a dobbal váltam ismertebbé. Például sokan nem tudják, hogy a Level 42 lemezeken sok billentyű szólamot én játszottam fel.

-A billentyűzés mellett szoktál zenét is írni?

-Igen, készül egy saját anyagom, '96-ban a legfontosabb feleadatomnak fogom tekinteni, hogy befejezhessem és felvegyem. Természetesen billentyűzni és dobolni fogok rajta, de lesznek rajta vendégek is, Bill(Cobham) egész biztosan. Attól tartok, kiadót nem lesz egyszerű találnom hozzá, mert meglehetősen kategorizálhatatlan a műfaja, márpedig a kiadók szeretnek mostanában sztereotípiákban gondolkozni. Amit nem tudnak első hallásra hová tenni, azzal szemben bizalmatlanok és nem foglalkoznak vele. Márpedig ez az anyag tudatosan fog több műfaj határán egyensúlyozni. Ez persze nem azt jelenti, hogy véletlenszerűen összehányt dolgokról lenne szó, mert azokat nem találom túl érdekesnek.

-Most, hogy Bill zenekarában vagy, továbbra is él az együttműködés a korábbi partnereiddel?

-Persze, a legfontosabbakkal, a Level 42-val, Gary Moore-ral és Alan Holdsworth-tel változatlanul együtt dolgozom.

-Melyik hangszeren hogyan szoktál gyakorolni?

-Igazából sehogyan sem. A dobszerelésem 50 mérföldre van onnan, ahol lakom. Nem szoktam dobszerelésen gyakorolni, eleget koncertezem és játszom stúdióban ahhoz hogy a kezem edzésben maradjon. Fejben szoktam gyakorolni. Illetve, ha sokáig nem dobolok, akkor néha játszom egy matracon, amiről nagyjából úgy pattan vissza a verő, mint a dobbőrről, egy párnán, ahol egyáltalán nincs visszapattanás, így ez segít a konkrét, precíz megütésben, majd a padlón, ahonnan nagyon keményen pattan a dobverő, ez pedig a verő kontrollt fejleszti. Ami zongorát illeti, van otthon egy M1-esem, de azon is inkább játszani szoktam, mint gyakorolni.

-Hogyan írsz zenét?

-Nincs szekvencerem, de nincs is szükségem rá, mert nagyon gyakran fejben írom a számokat. Persze azért olyan is van, amikor zongorán. Sokszor valami egészen más élmény fogalmazódik meg bennem zeneként. Nemrégen például mentem az utcán és láttam egy öregasszonyt, akinek olyan karakteres, kifejező arca volt, hogy amint ránéztem, szinte végigpergett előttem az élete. Ebből szinte közvetlenül zene lett, igazából nem is tudom elmagyarázni, hogy hogyan.

(Zenész magazin, 1996)