Zawinul Syndicate, 1993

Szegő Mihály, az MTV Swing produceri irodájának vezetője valószínűleg nem is sejti, milyen jót tett a magyar zenésztársadalomnak és néhány száz jazzkedvelőnek azzal, hogy közreműködésével létrejött a PeCsa szabadtéri színpadán minden idők egyik legnagyobb zeneszerzőjének, Joe Zawinulnak és zenakarának, a Zawinul Syndicate-nek fellépése.

Zawinult az egyik leginventívebb és legmerészebb szintetizátor-úttörőként tartják számon. Az, hogy a hetvenes években az Oberheim, az ARP, a Prophet és néhány más sci-fi fegyver neve egyre gyakrabban fordult elő különböző lemezborítókon, nem kis mértékben Zawinul hatásának volt köszönhető. Az új hangok és játékmó­dok keresése során nagyon hamar kialakította senki máséval össze nem téveszthető, utánozhatatlan stílusát. A szintetizátorokban rejlő összes lehetőség érdekelte, a hangszíneken kívül a sequencerek, a speciális han­golások és sok más, akkoriban nem tel­jesen nyilvánvaló felhasználási ötlet. A jazz- és rockzenészek mindig nagy várakozással fogadták a Weather Report új lemezeit, ahol Zawinul bizonyította, hogy mindezeket az új technikai lehetőségeket lehet maximálisan a zenének alárendelve is használni el­kerülve az öncélúság legcsekélyebb jelét. A Weather Report egy olyan korszaknak volt egyik meghatározó zenekara, amelyet a jazz-rock születése és fénykora jellemez, amikor erre a műfajra figyelt az egész zenészvilág, és a közönsége is ekkor volt a legnagyobb. Akkor úgy tűnt: ennek az irányzatnak határtalanok a lehetőségei. Azóta eltelt tíz-húsz év, és sajnos kiderült, hogy a történet nem egészen így alakult.

Az új iránti igény Zawinult is változtatásra ösztönözte. A Weather Report után a rövid életű Weather Update-et követte a jelenlegi zenekar, a Zawinul Syndicate. Ennek a felállásnak a megváltozott körülmények között már nem az iránymutatás a célja, hanem elsősorban a zenélés öröme. A mai zene sajátságos helyzetének következtében azonban ezzel a látszólag szerény céllal is irányt mutatnak: a minden műfajra kiterjedő agyatlan prostituálódás légkörében az egyik olyan társaság maradtak, akikről elhihető, hogy nem a minél nagyobb nézőszám vagy a minél nagyobb pénz utáni vágy hajtja ki őket a színpadra.

Mivel a koncert egy részét a tévé kétszer negyvenöt percben sugározni fogja, csak néhány benyomást írok le. Remélhetőleg a televíziós hang minősége elég jó lesz, és visszaadja a helyszínen hallottakat.

Először is egy nem zenei észrevétel. Zawinul mindig ügyelt arra, hogy a zenekara ne egy zenei professzorokból álló unalmas társaságként hasson a színpadon. Ezt a budapesti koncert is bizonyította, ahol az e műfajban máshoz szokott, kissé merev közön­séget is sikerült kizökkenteniük depresszív hangulatából. Ezt valószínűleg a tévéműsor is igazolja majd. A zenekar szemmel láthatóan jól érezte magát ezen az estén, aminek a nézők voltak a legnagyobb haszonélvezői. A jó színpadi hangulatot még az sem tudta elrontani, hogy a vocoder jóval a koncert vége előtt elhallgatott, és többé nem is szólalt meg.

(Joe Zawinul: - Én nem tudom, de valahogy az ilyen országokban, mint például Portugália, Lengyelország vagy Magyarország, valami baj van az áramszolgáltatással, mindig ezeken a helyeken van a legtöbb technikai gondunk.)

Zawinul zenekaraiban általában elég sokféle hátterű zenész működik közre, és ezt a hagyományt a mostani felállás is megőrizte. A basszusgitáros, Gerald Veasley ebben a zenekarban vált híressé, de azóta keresett sessionzenészként játszott többek között a Special EFX-szel, és ezzel a zenekarral már korábban is járt Magyarországon. Bármilyen stílusban képes megszólalni, de egyéniségének két fontos eleme az afrikai és a spanyol zenéhez való vonzódása. Azt hiszem, nem sok basszusgitárost hallhattunk korábban flamencót játszani. Ő a zenekar első számú show-manje.

Rodney Holmes dobos szintén játszott már nálunk. Annak ellenére, hogy kb. tizenhárom évesnek néz ki, valójában huszonhat, és már a Zawinul Syndicate előtt is egész szép karriert futott be, olyanokkal játszott, mint például Randy Brecker, Victor Bailey.

Bobby Thomas jr. ütőhangszeres tagja volt a Weather Report legjobb, legsikeresebb felállásának, aztán onnan kiválva teljesen eltűnt Iegaláhb tíz évre. Mivel ő az egyik legegyénibb ütős, akit három hang után azonnal meg lehet ismerni, visszatérése Zawinul mellé nagyon jót tett a zenekarnak. Engem elsősorban a kiesett tíz év érdekelt:

- Párizsba mentem, mert teljesen elegem lett Amerikából. Tévéreklámokhoz írtam zenéket, volt zenekarom, énekeltem -tudod, eredetileg énekelni tanultam- és festettem, mert festő is vagyok. Nagyon jól éreztem magam ezek alatt az évek alatt.

- Vagy olyan jó festő, mint ütőhangszeres?

- Igen.

- Elhiszem, de ha lehet, akkor ezt a zenekart egy darabig ne hagyd ott.

- Nem fogom. Ez most egy új helyzet, amit élvezek, de a párizsi időszakra nagyon szívesen emlékszem vissza.

A zenekar legújabb tagja az indiai Amit Chatterjee, aki Bobby Thomasszal játszott együtt, és Bobby ajánlotta be Zawinulnak. Ezzel kapcsolatban jutott eszembe az a történet, hogy Omar Hakim annak idején állítólag úgy lett tagja a Weather Reportnak, hogy Zawinul nem is hallotta játszani. Amint azt Chatterjeetől megtudtam, a történet igaz, sőt:

- Én is úgy kerültem a zenekarba, hogy Zawinul nem hallott korábban rólam. Bobby szólt neki, hogy itt egy olyan gitáros, akit keres, és ő elhitte neki. Egyébként Bobbyt Jaco Pastorius juttatta be a Weather Reportba úgy, hogy Zawinul nemcsak nem ismerte őt, hanem a zenekar éppen akkor nem is keresett ütőhangszerest.

- Megijedtél, amikor megtudtad, hogy bekerültél?

- Teljesen. Meg kellett tanulnom egy kétórás műsort, és utána elmennem Zawinul lakására, ott találkoztunk először. Már lekötött koncertdátumaik voltak. Lementünk a stúdiójába, és háromnegyed órát improvizáltunk, olyan zenéket, amiket nem is tanultam meg. Annyira támogató légkört teremtett, hogy nagyon hamar feloldódtak a félelmeim.

- Játéktechnikádon nagyon hallani, hogy Indiából jöttél. Tanultál játszani valamilyen indiai hangszeren?

- Igen, párhuzamosan tanultam indiai és európai zenét, és szitáron a mai napig is rendszeresen játszom.

- Érdekes volt látni, hogy a színpadon milyen finom mozdulatokkal kommunikáltatok. Használtok előre megbeszélt jeleket?

- Vannak olyan jelek, amiket mindnyájan ismerünk, és vannak olyanok, amiket csak Joe és Rodney. Nekik nagyon jól kell értenüik egymást, mert ebben a zenében a ritmus alapvető fontosságú.

- Úgy láttam, elég jó hangulatban játszottatok. Te hogyan értékeled ezt az estét?

- A mai egy egészen jó koncert volt, mindenki jól érezte magát. Joe azt mondja, hogy a Weather Report óta most először van olyan zenekara, amivel igazán elégedett. Azt hiszem, a többiek is élvezik a játékot, úgyhogy ez most egy kimondottan boldog zenekar.

A boldog zenekar vezetője a koncert végén anyanyelvén, németül szólt a közönséghez, és azzal búcsúzott, hogy a nagymamája kaposvári. Ehhez az információhoz az öltözőben még ennyit tett hozzá:

- Azt hiszem, Magyarországon még mindig többen tudnak németül, mint angolul, mert ennek van erősebb hagyománya, ezért váltottam németre. A nagymamámat sajnos elég korán elveszítettem, így a magyar nyelvet sem tanulhattam meg, mindössze egy pár szót tudok, de azért ez a rokonság mégis része a kultúrámnak.

Az egyik legnagyobb szintetizátorost muszáj volt a felszereléséről is megkérdezni.

- Láttam, hogy elég sok régi analóg hangszert is használtál, amiket a koncert előtt fülre hangoltál be. Az egyik legméretesebb analóg darab egy nagy doboz volt, billentyűk nélkül. Mi volt ez?

- Egy Rhodes Chroma Expander. Nem hiszem, hogy túl sokan használják mostanáhan.

- A felszerelés legegyedibb darabja a MIDI-s fúvós hangszer volt.

- Tényleg egyedi, mert ez az egy van belőle a világon, Pepe a neve. A KORG gyártotta, az én terveim szerint, egyébként negyvenezer dollárba került. A Pepe átmenet egy fúvós hangszer és a harmonika között. Gyerekkoromban Ausztriában először harmonikázni tanultam, és már régóta gondolkoztam egy olyan hangszeren, amelyiknél a billentyűk elrendezése olyan, mint a harmonikáé.

- Ki állítja elő a hangszíneidet?

- Az analógokat a mai napig én, a digitálisakhoz van jó segítőtársam. Sok időt töltöttem a hangszínek előállításával, mert ha van egy megfelelő hangszínem, akkor az mindig nagy inspirációt adott.

- Hallottam különböző szintetizátorokban olyan, vagy hasonló hangszíneket, mint amiket tőled ismerhettünk meg. Elég érdekes, hogy volt közöttük egy csomó olyan, amin akárki játszhatott, telje­sen használhatatlannak tűnt, ugyanakkor a Weather Reportban kimondottan jónak hatott.

- Ezt igazán köszönöm. Éppen az a célom, hogy a legkülönbözőbb hangokat is zeneien, illetve emberien tudjam megszólaltatni.

- A Zawinul Syndicate utolsó albuma, a Lost Trihes óta nagyon hosszú idő telt el. Mikor lesz végre új lemez?

- Idén ősszel. A tavalyi évben egy afrikai énekes, Salif Keita lemezét csináltam meg, nem ismered?

- Sajnos nem, csak olvastam róla.

- Kár, pedig szerintem nagyon jól sikerült.

- Szoktál zenét hallgatni? (A kérdés nem is olyan hülye.)

- Nem. Csinálni szoktam a zenét. Sajnos a mai zenéken nincs mit hallgatni, semmi új nincs bennük.

- Mi a véleményed arról, hogy sok zenekar régi zenékből samplerrel levett mintákból összegányolt hulladékot gyárt, és ezért nagy pénzt kaszál? Weather Report-felvételek is elég gyakran esnek áldozatául az ilyen módszereknek.

- Nem érdekel az egész, úgysem tudok változtatni semmin, inkább teszem a dolgomat és kész.

- Ez után a turné után mikor hallhatunk megint Európában?

- A turnénak három hét múlva vége, utána pedig szeptember 12-én Linzben lesz a bemutatója egy szimfonikus darabomnak, amiben a Syndicate-ból Amit és Bobby is részt fog venni. A darab egy remekmű, szerintem gyere el Linzbe, és hallgasd meg.

- Örülök az őszinte értékelésnek, mármint hogy nem akarsz álszerény lenni.

- Talán elég öreg vagyok már ahhoz, hogy ne kelljen álszerénynek lennem...

(Zenész magazin, 1993.09.)