Larry Corryell, 1995

-Hallottam, hogy nemrég azt mondtad az első próbáitokról Andy Summersszel és Trilok Gurtuval, hogy nagyon jók és ígéretesek. Először játszottatok együtt?

-Igen, végülis ebben a felállásban először. Andyvel január óta próbáltunk ketten két gitáron. Sokat játszottunk együtt a kaliforniai stúdiójában, de Trilok csak a múlt héttől ért rá próbálni.

-Elég szokatlan ez a felállás. Kinek az ötlete volt, hogy így játsszatok?

-Nem is tudom, azt hiszem Andyé. Felhívott, hogy küldene nekem a saját számaiból és úgy éreztem, hogy hasonlítottak azokhoz a dolgokhoz, amiket annak idején a belga Philippe Catherine-nel csináltunk, amúgy is sok két gitáros dolgot csináltam az évek során. Szóval, Andy egyik számáról az jutott eszembe, hogy nagyon jó bevezető lenne a One Plus Two Blueshoz, amit Philippe Catherinnel játszottunk, úgyhogy összetettük a kettőt és nagyon jól illettek egymáshoz. Most, hogy Trilok is velünk próbál, azon dolgozunk, hogy hogyan tudjuk a két gitáros játékot mássá tenni, megtalálni a kapcsolatot az ütőhangszerekkel. Ezért

nagyon izgalmasak a próbák, a legjobb megoldásokat akarjuk felkutatni. Nagyon sokféle alapanyagot használunk, mindhárman írtunk zenét és különösen az én számaimnál igyekeztünk az eredeti változattól eltérően megszólalni.

-Gondolod, hogy a közös munkátokról felvétel is készülhet majd?

-Igen.

-Tehát konkrét terveitek vannak ezirányban?

-Igen, minthogy beszéltünk már róla, sőt Andyvel előzetesen készítettünk már felvételeket a stúdiójában, csak hogy lássuk, hogy is szól együtt a két gitár és az eredmény nagyon biztató, de Trilok jelenléte mindent megváltoztat. Már nem egy gitárduóról van szó, hanem arról, hogy miképpen tudjuk összehozni a különböző zenei világainkat.

-A Budapesti koncertetek lesz az első ebben a felállásban?

-Igen.

-Tehát egy világpremier lesz.

-Úgy bizony.

-Valószínűleg nem én vagyok ez egyetlen, aki úgy gondolja, hogy a hetvenes évek talán az egész zenetörténet egyik legérdekesebb időszaka volt és egykori zenekarod, az Eleventh House része volt ennek a nagyon izgalmas korszaknak. Egyetértesz azzal a nézettel, hogy a jazz-rock mára elvesztette akkori varázsát és nem túl sok igazán érdekes dolog történik ebben a műfajban?

-Igen, tényleg úgy tűnik. Egyetértek, igazán... elnézést, éppen írok valamit.

-Valami új zenét?

-Igen. Elnézést, csak ezt befejezem. Egy, kettő... így nem jó. Négyre akarok megérkezni. Bocsáss meg Endre, ez nagyon modortalan, de épp írás közben hívtál. Mindegy, később befejezem... Igen, nem tudom, mit mondjak még, nem te vagy az első, aki ezt mondja. Ami a mi zenénket illeti, én jazz zenészként közelítem meg a dolgot, de mivel itt van Trilok, aki indiai, ráadásul a brazil zenéről is nagyon komoly ismeretei vannak, és Andy szintén kiterjedt tapasztalattal rendelkezik a brazil zenéből, ez meghatározza a stílusunkat is: nagyon brazil és nagyon indiai.

-Hogyan kerültél be a híres gitártrióba Paco DeLucia és John McLaughlin mellé?

-Nem is emlékszem, olyan rég volt. Egyszerűen csak felhívott valaki.

-Olvastam az egyik faxodat, amelyben azt írod, hogy nagyon szeretnél Budapesten Pege Aladárral találkozni.

-Így igaz.

-Hol ismerkedtetek meg?

-Németországban. Magyarországon és Németországban játszottunk is együtt.

-Fogtok nálunk együtt játszani?

-Szeretném meghívni, hogy játsszon velünk, de nem tudom, hogy a Andy és Trilok hogyan fogadná az ötletet, de ha Aladár Pege Budapesten lesz, amikor ott leszek, mindenképpen szeretném látni, mert egy jó barát és egy nagyszerű zenész, akit nagyon nagyra becsülök.

-Ismersz más magyar zenészeket?

-Szabó Gábor az egyik első példaképem volt.

-Játszottál is vele.

-Sok jó magyar zenészt hallottam, de a nevükre nem emlékszem. A magyar neveket nagyon nehezen jegyzem meg. De Aladár Pege mindenképp az egyik legjobb.

-Ráadásul a neve is elég egyszerű.

-Igen. De Magyarországon Pege Aladárnak hívják, ami teljesen összezavar.

(rádióinterjú, 1995)