Fehérvári Attila - basszusgitár
Szerintem
Már az első próbára tökéletes tudással érkezett, pedig nagyon rövid ideje volt a tanulásra. Ha egy kész műsorba kerül az ember, általában először megtanulja a meglevő dolgokat, majd amikor ezekkel kellően megbarátkozott, akkor fokozatosan beleviszi a saját gondolataival. Az első közös koncertünk keverésénél ért az igazi meglepetés, amikor hangról hangra végighallgatva rájöttem, hogy kihagyta az első tanulási fázist és a meglevő basszus szólamokat egyből kiegészítette a saját ötleteivel, amik mind jobbak voltak az eredetinél. Zenészbarátaimtól hallottam, hogy ha bekerül egy zenekarba, akár csak helyettesíteni, már nem szívesen engedik el.
Jamie Winchester - rap
Szerintem
Néhány évig mindketten benne voltunk az Almási Enikőt kísérő zenekarban és ekkor készítettem az első 9:30 lemezt is. Az első szám (Cars, planes, boats and trains) rap betétjéhez kerestem valakit és Jamie felajánlotta, hogy megoldja. Nem ismerem az összes produkcióját, de majdnem biztos vagyok benne, hogy először és utoljára itt hallható rapperként.
Tátrai Tibor - gitár
Szerintem
Az első album első számába (Cars, planes, boats and trains) egy szájgitár (talk box) szólót terveztem, innen egyenesen következett, hogy Tibuszt kell elhívni, mert Magyarországon senki nem bánik úgy ezzel az amúgy is ritka effekttel, mint ő. Mivel nem a saját műfajában kellett játszania, láthatóan nagyon kapaszkodott és szerintem nem is volt túl boldog a felvétellel, pedig a végeredményt meghallgatva ezt rajta kívül mindenki másképpen látta. Hiába, ilyen a perfekcionisták sorsa...
Sandra Grant - ének, szaxofon
Szerintem
Amikor Sandrával a Brainwash remixeket csináltuk 1995-ben (Taking Life For Granted, Dedication), még egy számot elkezdtünk felvenni, ez volt az An Illusion és ekkor jött a felkérés a 9:30 lemezre, így kakukktojásnak feltettük rá. Sandra ezután hazautazott Londonba, majd hamarosan családjával együtt több évre Antiguára, ahonnan csak néhány éve tért vissza Angliába, így ez volt az utolsó közös munkánk.
Födő Sándor - ütőhangszerek
Szerintem
Bár ritkán van rá alkalmam, nagyon szeretek ütőhangszeressel játszani, mert szerencsés esetben játék közben egy csomó mindent helyettem mondanak ki vagy megerősítik az általam mondottakat. Kevésbé szerencsés esetben pedig összevissza csörömpölünk, de most nem ez a téma. Már az első közös koncerten is többször észrevettem, hogy egy-egy szóló kísérete közben bizonyos dinamikai lépések "maguktól" megszólaltak, pont akkor, amikor szerettem volna. Mivel nem voltam ehhez hozzászokva, először mindig meglepetten körbenéztem, hogy "ez most honnan jön", majd megnyugvással vettem észre Sanyi verőjét pl. a kínai tányéron.
Harcsa Veronika - vokál
Szerintem
Amikor Kozma Orsi ajánlására elhívtam vokálozni, az első próbák után szomorú lettem, hogy az idő rövidsége miatt már nem lehetett neki nagyobb feladatot osztani. A hangja egészen különleges, senki máséhoz nem hasonlít. A koncertek után a nézőtéren ülő ismerőseim többsége korra és nemre való tekintet nélkül szerelmes lett bele. További fontos életrajzi adalék, amivel nem szeret dicsekedni, hogy az énekesi diploma mellett kis híján szerzett egy informatikusi diplomát is a BME-n, ha jó sejtem, az utolsó fél éve hiányzik (vagy még kevesebb), de azt mondja, hogy "érdeklődés hiányában" nem hiszi, hogy valaha is letenné az utolsó vizsgákat. Feltett célom, hogy ezzel minden adandó alkalommal bosszantsam, hátha mégis meggondolja magát.
Tisza Bea - ének
Szerintem
Nagy Jancsi egyik eredetileg szimfonikus környezetbe készült kedves kis darabját egy 150 bpm-es tébolyult, rave beütésű elektronikus rémdrámává hangszereltem, ez lett az Awakening. Az eredetileg fuvola által játszott téma 150-es tempó mellett gyakorlatilag elénekelhetetlen, úgyhogy azt találtam ki, hogy akkor talán mégis énekelje el valaki. Erre nem sokan lettek volna képesek. Kozma Orsi a másik...
Skerlecz Gábor ˝Skeki˝ - harsona
Szerintem
Amikor a '90-es évek végén trombitás nélkül maradtunk, Zsömi ajánlására egy időre Skeki érkezett a zenekarba. Kár, hogy a harsonának vannak bizonyos technikai korlátai a trombitához képest, mert amúgy nagyon jó volt vele játszani.
Winand Gábor - ének
Szerintem
A nyolcvanas évek eleje óta ismerem, de csak a 9:30 Collective 2003-as stúdiófelvételein dolgoztunk együtt először. Amikor a Momentary Fame refrénjéhez kellett olyan férfi énekest hívni, aki képes egy kórus felépítésére és még improvizálni is tud, nem jöhetett szóba más.
Mits Gergő - basszusgitár
Szerintem
A kilencvenes évek vége felé Birta Miki hozta a zenekarba. Nagyon felkészülten és motiváltan érkezett, mintha kicsit tartott is volna az újfajta feladattól, mindenesetre erős volt benne a bizonyítási vágy. Nekünk már akkor bizonyított, ahogy néhány éven belül sok más produkcióban is.
Hárs Viktor - nagybőgő, basszusgitár
Szerintem
A nyolcvanas évek legeleje óta ismerjük egymást, néha játszottunk is együtt, de ennek az első maradandó nyoma csak a Momentary Fame lemezen lett. A címadó szám nagybőgő szólamának felvétele után nem sokkal eljött hozzám a saját zenekarával egy demót felvenni, ott hallottam egy instrumentális számot, amiről egyből tudtam, hogy remekmű. Pár hónappal később eszembe jutott, hogy ha áthangszerelném, felkerülhetne a Momentary Fame albumra is. Ekkor derült ki, hogy eredetileg énekes számnak írta, így van hozzá szövege is, tehát már csak az én munkám volt hátra. Nagyon határozott volt az elképzelésem a hangszerelésről, a basszusgitárfelvételről később valakinek azt mesélte, hogy még soha életében nem instruálták ennyit, mint pont a saját számában. Szerintem a végeredmény megérte, ez lett az Our French Connection.
Fekete-Kovács Kornél - trombita
Szerintem
A véletlen úgy hozta, hogy Budapestre kerülése után szinte azonnal egy zenekarba kerültünk, ez volt a Rózsaszín Bombázók. A 9:30 felvételekhez nem is nagyon kellett gondolkozni, hogy kit hívjak trombitálni. Bár a felvételekkor és az első egy-két évben a zenekar egyik legstabilabb tagja volt, sajnos egyéb munkái miatt mégis megszakadt az együttműködés.
Kormos János - gitár
Szerintem
A nyolcvanas évek elején találkoztunk a zeneiskolában, de csak az 1996-os 9:30 lemezfelvétel volt az első közös produkciónk. Megjött, sziasztok, hátán a gitár, jobb kezében a gitáralap, bal kezében az effekt pedálok táskája. Egyből be a feljátszóhelyiségbe, két perc alatt összedugta, a hangszín azonnal hibátlan volt, beadtuk a zenét, az első felvétel (Ikaros) mindjárt tökéletes, jött a következő szám, az is. Cucc széthúzás, gitár a hátra, erősítő a jobb kézbe, effektek a balba, sziasztok. Olyan volt az egész, mint egy zenei cunami, gyors és hatékony.
Frankie Látó - hegedű, sub-human scat
Szerintem
Az Awakening hegedűszólójára rajta kívül más nem lett volna képes, mint ahogy annak a gyönyörű feladatnak a megoldására sem, amit a The Next Station Is: Fineistanban találtam ki neki.
Sipos Endre - trombita
Szerintem
Fekete-Kovács Kornél után néhány koncertre csatlakozott hozzánk. Azt hiszem, tetszett neki a napi rutin munkáktól eltérő feladat.
Kovács Tamás ˝Tobzi˝ - ütőhangszerek
Szerintem
Az Our French Connection felvételére ajánlotta Nagy Jancsi. A klasszikus zenészek fegyelmezettségét hozta a gyakran ezzel járó merevség és ötlettelenség nélkül, ezt azóta sok más produkció is így gondolta.
Kovács Gábor - billentyűs hangszerek
Szerintem
Az egyik legnagyobb tehetségű zenész, akivel valaha találkoztam. Tizenhat éves korunkban ismerkedtünk meg a zeneiskola kiszenekari gyakorlatán, első értékelhető zenekarunkat vele és Norbert Mariusszal alakítottuk. Azóta is kerestem az alkalmat, hogy együtt játszhassunk, így kézenfekvő volt, hogy elhívjam a 9:30 első lemezfelvételére is, ahol nem csak játékosként, hanem szerzőként is közreműködött.
Norbert Marius - basszusgitár
Szerintem
Tizenhat éves korunkban csináltuk meg az első zenekarunkat. A jazztanszak első éve után nőtte ki az itthoni kereteket, így kiment a Berklee-re, majd utána New Yorkba költözött. Legalább tizenöt évig nem jött Magyarországra, azóta is csak nagyon ritkán. Amikor itt van, általában felveszünk egy-egy improvizált sessiont, amikből később elég érdekes dolgokat sikerül kihozni. Egy ilyen felvételkor született meg például a Miles Who? (Time to Change My Life).
Magyar Hajnal - vokál
Agárdi Péter - billentyűs hangszerek
