Kozma Orsi - ének, vokál
Szerintem
Mindig elfogult leszek vele. 18 éves kora óta ismerem, az első igazi stúdiófelvételeit velem csinálta, amikor megpróbáltam a Sandra Granttal írt Brainwash számokat Bornai Tibor szövegeivel magyarul is felvenni. Éveken át képtelen voltam élőben megnézni, mert jobban izgultam, mint egy apuka a kislánya vizsgakoncertjén, pedig akkor már olyan produkciókon volt túl, mint a Jazz+Az, a Valahol Európában vagy a Dzsungel könyve... A stúdiómunkák alatt mindig meglepett, amikor a számítógépen kirajzolódott, hogy milyen elképesztő ritmikai precizitással tudja felépíteni a többszólamú vokálokat. Sokan azt hiszik, nehéz ember, valójában csak nagyon érzékeny és lelkiismeretes.
Mohai Tamás
Szerintem
A nyolcvanas évek elején találkoztunk, de sokáig elkerültük egymást a zenekarokban. Elhívtam az első 9:30 lemezre is, de egy félnapi próbálkozás után a stúdióban azt mondta, hogy inkább hívjunk mást (ez lett Kormos Janó). Nagyon tetszett, hogy nem csinált presztizskérdést abból, hogy valami éppen nem sikerült, azóta jó barátok vagyunk és több produkcióban is együttműködtünk. Nagyon kevés olyan zenésztársat ismerek, akinél a szakmai és a morális alapok egyformán erősek, mint ahogy olyat sem, aki képes lenne ennyi műfajban hitelesen megszólalni és ilyen jó dalokat írni. Bár autót nem vezet, a zenében minden kanyart a kisodródás határán vesz be, a színpadon minden megmozdulása vonzza a közönség figyelmét.
Desney Bailey - ének, vokál
Szerintem
2000 Szilveszterén ismertem meg Berlinben az Oxymorone klubban, ahol saját jazz kvartetjével játszott egy magával ragadó koncertet. Amikor a készülőfélben levő 9:30 Collective ötletével a fejemben megkérdeztem, hogy más műfajok is érdekelnék-e, azt mondta, hogy persze, de most nem ér rá hosszan beszélgetni, mert várják a DJ-k egy house partin. Akkor már sejtettem, hogy jó helyen járok, aztán fél év múlva megcsináltuk az első felvételeket. Azóta az egyik legstabilabb alkotótársam lett, akire nem csak szerzőtársként, hanem barátként is mindig számíthatok.
Zsemlye Sándor ˝Zsömi˝ - szaxofon
Szerintem
Nagy Jancsi mellett ő az, aki a 9:30 Collective minden megmozdulásában szerepelt, lemezeket és koncerteket is beleértve. A kedvenc szaxofonosom, nem csak a soundja és a gyakran már-már vicces maximalizmusa és örök elégedetlensége miatt. Azért is, mert sok szólóhanszeressel szemben nem él vissza a ritmusokkal, nem arra alapoz, hogy a "tempó úgyis a ritmusszekció dolga", így szólistaként következmények nélkül bármikor megszólaltathat egy hangot, hanem a szabad játék mellett azt is tudja, hogy meddig tart egy tizenhatod vagy mennyi egy szextola és ez a játékából is kiderül.
Nagy János - billentyűs hangszerek
Szerintem
Az első 9:30 felvételek idején ismertem meg és végigkísérhettem, ahogyan alig tíz év alatt az ország egyik legnagyobb tekintélyű, világklasszis billentyűsévé vált. Segítettem néhány szólólemezének felvételeiben és egy-két hangszerelésben, mint (pl. Hol jártál?, Galambom).
Zsömi mellett ő az, aki a 9:30 összes eddigi megmozdulásában benne volt, koncerten és stúdióban. Az egyik legönfejűbb ember, akivel valaha találkoztam, Gyakorlatilag mindent véghezvisz, amit a fejébe vesz, amiért nagyon irigylem.
Birta Miki - gitár
Szerintem
Sokan tartják joggal az egyik legtechnikásabb gitárosunknak, de szerintem a többség nem azért, ami talán a legnagyobb erőssége: a ritmus kíséreteiért. Pedig nem túlzás azt állítani, hogy ebben akkora világklasszis, amilyet alig lehet hallani, még a kimondottan ritmusközpontú zenékben is. Az első 9:30 lemez összes ritmusgitár kíséretét neki köszönhetjük. Tehát jegyezzük meg: Paul Jackson Jr., Wah Wah Watson, Birta Miki...
Krzysztof Scieranski - basszusgitár
Szerintem
Tizenkét éves voltam, amikor megvettem akkori zenekarának, a Laboratoriumnak Modern Pentathlon című lemezét, azóta ez egyik kedvenc basszusgitárosom. Aztán amikor 1991-ben Londonban egy jazzfesztiválon adott szólókoncertet, a szomszéd utcában lakó közös barátunknál lakott, így személyesen is megismerkedhettünk. Azóta jó barátságban vagyunk, Amikor a Momentary Fame lemezen dolgoztam, a Fine Art of Rescue c. szám témáját kimondottam az ő egyik hangszínére írtam, amelyet egy szólólemezén hallottam.
A stúdióba egy teherautónyi felszeréssel érkezett ("biztos, ami biztos") és a sokadik tökéletes szóló után sem lehetett leállítani ("vegyünk fel még egyet, még valamit ki akarok próbálni"). A koncertek előtt és után is állandóan ott a hangszer a kezében, zeneszeretete és energiája kimeríthetetlen, irigylem érte.
Szappanos György - basszusgitár
Szerintem
Hosszú éveken át kisebb-nagyobb mértékben minden produkcióban benne volt, amiben én is. Bár nagyon régen ismerem, először akkor hívtam el, amikor valamilyen nagy koncerten a Budapest Sportcsarnokban meghallottam a basszus-soundját, amit bárki szívesen hallana a saját zenekarában. A közös zenekarok kapcsán több évnyi beszélgetést és több egész estés filmvígjátékra elegendő kalandot éltünk át. Ha nyugdíjba mentünk, talán összegyűjtjük őket.
