Az interjúkról

"Számomra mindig is kritikus volt, hogy a világgal közölt zenei vagy egyéb gondolataimat mennyire tudja hitelesen továbbítani a közreadó riporter, fotós, operatőr vagy akár hangmérnök. Kevés lehangolóbb dolog van, mint amikor adsz egy interjút, aminek megjelenésekor vagy adásba kerülésekor szembesülsz azzal, hogy a beszélgetőtársadnak végig fogalma sem volt róla, hogy mit beszélsz és ez sajnos egyre gyakrabban esik meg.

Ilyen tekintetben a legnagyobb kedvenceim a kereskedelmi tévék reggeli műsorai, ahol ki lehet adva valami belső utasítás, hogy a műsorvezetőknek tilos felkészülni a vendégeikből és szigorú pénzbüntetéssel sújtják az értelmes kérdéseket és a kíváncsiságot. Na, ide nem ezekből az interjúkból válogattunk. Maróthy Gyuriról például tudom, hogy általában teljesen más zenei közegben mozog, mint mi, mégis érezni lehet rajta, hogy érdekli, amit hall és a gondolataink vállalható formában köszönnek vissza az írásaiban. Külön érdekesség látni a világháború előtti munkamódszerét: kis kockás füzet, semmi diktafon, mp3 felvevő, meg ilyesmi. Olyan, mint az a zeneszerző, aki a XXI. században is képes szekvencer nélkül komponálni."