Akusztikus dobok és dob padek triggerelése

Mi az a dob triggerelés?

Az e-dobolás alapfeltétele, hogy a különböző játszófelületek (elektronikus dob padek, akusztikus dobok stb.) képesek legyenek a játék során kapott dobütéseket elektromos impulzusokká alakítani, amikből azután további eszközök segítségével digitális jeleket hozhatunk létre és különböző hangszereket (szintetizátorok, samplerek) vezérelhetünk. A dobütéseknek ezt a jelátalakítását nevezzük triggerelésnek.

Mivel triggerelik a dobokat?

A triggerelés eszköze általában egy piezo-kristály érzékelő, ugyanolyan, mint amilyen pl. a riasztóberendezések üvegtörés érzékelőjében vagy a kvarcórák „csipogójában" van. A piezoelektromos hatás nevű jelenség lényege abban áll, hogy a kristály mechanikai deformáció hatására elektromos jelet bocsát ki, illetve elektromos jelet kapva módosítja az alakját. A dobok triggerelésénél az előbbi, az ébresztőórában az utóbbi tulajdonságot használjuk ki. Az első elektromos dobok megjelenésétől kezdődően a mai napig szinte minden, kereskedelmi forgalomban kapható elektromos dob padben és dob triggerben ilyen érzékelők találhatók.

A játszófelületre beérkező ütés erősségétől változik az is, hogy a piezo milyen mértékben deformálódik és ettől függően milyen erősségű elektromos jelet bocsát ki magából. Ebből következően az összes elektromos dob piezo érzékelője dinamikus, azaz hangerő-érzékeny, a különböző rendszerek dinamikai képességei a jelátalakítás későbbi lépcsőiben térhetnek el.

Az első rossz hír

A dobolás szempontjából a piezo érzékelőben levő kristálynak van egy kellemetlen tulajdonsága: nagyon könnyen törik. Tehát egyfelől az a cél, hogy minél közelebb lehessen tenni az érzékelőt a megütés tényleges helyéhez, másfelől viszont meg kell védeni attól, hogy az ütés hatására olyan mértékben meghajoljon, amitől eltörik. Ezért a piezo érzékelőket általában egy vékony fém membránhoz erősítik, ami némileg ellenállóbbá teszi őket a túlzott elhajlással szemben, de ugyanakkor megőrzi a rugalmasságát is, így a kristály el tud hajolni.

Miért fizetünk, amikor dob triggert veszünk?

A fém membránra erősített érzékelőt többnyire műanyag vagy fém házba építik bele, hogy az további védelmet adjon az olyan mechanikai hatások ellen, mint amilyen például egy eltévedt dobverő becsapódása.

A következő megoldandó feladat az, hogy a triggert a fogadó eszközzel összekötő kábelt csatlakoztatni lehessen az érzékelőhöz. Ezért a műanyag- vagy fémházból kivezetett rövid kábel végére gyakran szerelnek valamilyen csatlakozóaljzatot, többnyire 6.3mm-es lengő jack anyát.

Innen már csak egy lépés volt, hogy a csatlakozóaljzatot és az érzékelőt közös házban helyezzék el, amely egyben arra is alkalmas, hogy a dobbőrt feszítő fémkarikához lehessen rögzíteni. Ez a megoldás ugyan nagyon praktikus, de nem árt, ha tudjuk, hogy a tizenötezer forintos dobtriggerekben pontosan ugyanolyan kristályok dolgoznak, mint a bármelyik elektronikai boltban megvehető ötszáz forintos piezo érzékelőkben. A kristály mérete, a ház anyaga, formája, mérete persze mind befolyásolják, hogy melyik alkalmas dobérzékelőnek és melyik nem, de a lényeg mindenütt ugyanaz.

Akusztikus dob triggerek vs. elektromos dob padek

A triggerelésről eddig leírtak egyformán érvényesek az akusztikus dobokra és az elektronikus dob padekre. A későbbiekben rátérünk a triggerelés során megoldandó technikai problémákra, amelyekről általánosságban elmondható, hogy bár sokkal nagyobb mértékben érintik az akusztikus dob triggerelést, a padek sem mentesek ugyanezektől a gondoktól. Mivel az elektromos dob lapoknál vagy egyáltalán nincs rezgő dobbőr –helyette gumifelület van- vagy ha van is, akkor nem várunk tőle zeneileg hasznos hangot (mint pl. a mesh headektől), így a triggerelhetőség szempontjából sokkal kiszámíthatóbban viselkednek, mint az akusztikus dobok, ahol a hosszan rezgő bőrök nagyon sok nehézséget jelentenek. Sőt, mivel a padektől nem várunk saját hangot ezért az ütőfelület alatt tetszőlegesen akármilyen elrendezésben akárhány érzékelőt el lehet helyezni, amelyek a legpontosabb triggerelést tehetik lehetővé.

Kompromisszumok

E nehézségek csökkentésére az akusztikus dob triggerelésnél az érzékelő általában hozzáér a dobbőrhöz, hogy minél pontosabban érzékelje, hogy melyik dobot, milyen erővel ütötték meg. Ez persze azzal a kompromisszummal jár, hogy a börhöz többnyire szivaccsal odanyomott érzékelő -kis mértékben ugyan, de mégis- csillapítja a bőr rezgését, így rövidít a dob hangján. A legtöbb érzékelőt mégis így konstruálták. Tudomásom szerint az egyetlen olyan kereskedelmi forgalomba került dobtrigger, amely egyáltalán nem ért hozzá a dobbőrhöz és semmilyen módon nem befolyásolta a dob hangját, a Roland RT-3T tom triggerje volt (a sorozat másik két tagja, a pergőre való RT-5S és a nagydobra való RT-7K triggerek már hozzáértek a bőrhöz). Kapott is miattuk eleget a Roland, mert a bőrt feszítő fémkarikára rögzített érzékelők sokkal kevésbé pontos triggerelést tettek lehetővé, mint a piacon jelen levő többi trigger. (Mindezzel együtt én nem véletlenül használok ilyeneket).